Minden hétre legalább egy lemez 1971-ből

Minden hétre legalább egy lemez 1971-ből

Bread, Love and Dreams: Amaryllis

2026. május 10. - László Andor

Három évtizeddel ezelőtt a Szent István körúton volt egy lemezbolt. Emlékeim szerint ott vállalták, hogy megfelelő díjazás fejében kazettára másolnak lemezeket. Így szereztem meg a Bread, Love and Dreams skót együttes első két albumát (ami annak idején a 90 peces kazetta két oldalára fért fel). Korábban nem hallottam róluk. Akkor viszont már a műfaj rajongója voltam, valószínűleg annyit kértem a boltban, hogy a kazettára folk-rockot vegyenek. Azonnal nagyon megtetszett az ő zenéjük is. A mostani viszont a harmadik lemezük, amit csak nemrég hallgattam meg. Érdekessége például, hogy a közreműködők között találjuk a Pentangle két tagját, Danny Thompsont és Terry Coxot is.

Humble Pie: Performance Rockin' the Filmore

Korábban már szerepelt a blogban a Humble Pie korábbi 1971-ben kiadott lemeze. Ezúttal a New York-i Fillmore East-ben rögzített dupla koncertlemezük kerül terítékre. Némi ízelítőt kaphatunk itt koncertjeik hangulatából, tapasztalhatjuk, mennyivel energikusabb, nyersebb, impovizatívabb így zenéjük. Mindezt a dalválasztás is elősegíti, hiszen nagyrészt feldolgozásokat adnak elő, amelyeket elsősorban a két gitáros összjátéka, valamint a meglehetősen alacsony növésű (163 cm) Steve Marriott hatalmas hangja tesz emlékezetessé. A közel 73 perces lemez után ráadásként néhány további dalt is hallhatunk. A lemez megjelenése után vált ki az együttesből Peter Frampton és kezdett sikeres szólókarrierbe.

Korabeli élő felvételek:

 

Dave Mason & Cass Elliot: Dave Mason & Cass Elliot

Néhány napja hunyt el Dave Mason, a Traffic egyik alapító tagja, aki később számos albumot adott ki saját neve alatt. Az angol énekes-gitáros emlékére szóljon most második szólólemeze. Ezt Cass Elliottal közösen jelentették meg, ugyanakkor a The Mama's & The Papa's egykori énekesnője gyakran csupán a háttérvokálban működik közre. Igazából ez is egy Mason-lemez.

Élő felvétek a következő évekből

 

 

Savoy Brown: Street Corner Talking

1971-ben az angol blues-rock együttes már hetedik lemezét adta ki, amelyen már a boogie rock elemeit is felvonultatták. Az alábbiakban a saját dalok mellett két feldolgozás is hallható. Az album egy pillanatira sem válik unalmassá, a múfaj kedvelői biztosan nem fognak csalódni benne.

Korabeli élő felvételek:

 

Pink Fairies: Never Never Land

Egy újabb igazi cseme kerül sorra ezen a héten. Az underground Pink Fairies zenéje időnként már a punkot idézi, miközben kétségtelenül saját kora pszichedelikus hangzásvilágában gyökerezik. Nyitódalukat Jerry Rubin hasonló című könyve (Do It) ihlette és az akkori forradalmi várakozásokat visszhangozza, de a kemény számok mellett meglehetősen visszafogottan is tudnak játszani. Első lemezüket hallhatjátok.

Két évvel később készült koncertfelvétel:

Byrds: Byrdmaniax

Húsvétkor milyen más lemez is kerülhetne sorra, mint az, amely a Glory, Glory-val kezdődik. Ráadásul nem akármilyen együttes adja elő. Az Egyesült Államokban a legnépszerűbbek közé tartozó Byrds az 1960-as évek közepétől a folk-rock, pszichedelikus rock, majd a country rock úttörői tartozott, számos előadóra gyakoroltak nagy hatást. 1971-re az eredeti tagok közül már csak az énekes-gitáros Roger McGuinn maradt a fedélzeten, a többiek távoztak (így jött létre a Crosby, Stills & Nash vagy a Flying Burrito Brothers, de ugyanebben az évben jelentek meg például David Crosby és Gene Clark szólólemezei is). Az együttes ekkorra már egyértelműen túl volt a fénykorán, a kiváló gitáros, Clarence White sem tudta igazán fellendíteni pályájukat. E kései lemezükön is (mint annyi más alkalommal) szerepel Bob Dylan feldolgozás, de az ekkor még csak dalszerzőként ismert Jackson Browne egy számát is előadják.

Korabeli elő felvételek a továbbra is intenzíven turnézó együttessel:

süti beállítások módosítása