A mostani lemez egy igazi angol különc nevéhez fűződik, aki saját magát és a lemezen szintén hallható feleségét is egyiptomi istenről, illetve istennőről nevezte át. A házaspárt kísérő zenészek később a 10cc tagjaiként váltak ismertté. A figyelemre méltó borító a számos korabeli progresszív együttes albumairól ismert Roger Dean munkáját dicséri. Az 1960-as 1970-es évek fordulója a bátran kísérletező zenék kora - ezt bizonyítja az alábbi anyag is, amelyen számos műfaj keveredik, miközben egyszerre merészen újító és használ bevett elemeket, zenei formákat is.
Korábban már szerepelt a blogban Fela Kuti – és még fog is, hiszen 1971-ben nem kevesebb, mint négy lemezt adott ki. Nem csupán zenész volt, számtalanszor emelte fel szavát a társadalmi igazságtalanságok kapcsán, hírnevét, befolyását társadalmi üzeneteinek terjesztésére használta fel. Elsősorban Nigériában volt népszerű, ahol a szegények szócsöveként szólalt fel a katonai dikatúra ellen - ennek eredményeként számos alkalommal meghurcolták, bíróság elé állították, börtönbe is került. Miután egyik lemezén különösen élesen támadta a hatalmat, 1977-ben katonákkal égették fel az általa alapított kommunát, így megsemmisült zenei stúdiója, felvételei, hangszerei, őt alaposan összeverték, édesanyját kidobták az ablakon, és belehalt sérüléseibe. Mindez nem vette el a kedvét és tovább bírálta a nigériai kormányt, valamint a világ számos befolyásos politikusát. Mostani lemezén is a tőle megszokott afrobeat stílust hallhatjuk. A négy dalon a zenekarvezető gitáron, billentyűsökön játszik, de énekel is. Saját zenekara mellett az ekkor már számos együttesben ismertté vált angol dobost, Ginger Bakert is hallhatjuk.
Különleges korabeli felvétel, amit éppen Ginger Baker rögzített:
Gil Scott-Heron először költőként és íróként vált ismertté, majd zenei karrierbe kezdett. 1971-ben második lemeze jelent meg, amely elsősorban a nyitódalról ismert. A The Revolution Will Not Be Televised nem csupán a médiát élesen támadó szövegével, de annak előadásmódjával is nagy feltűnést keltett. Később a rap és a hip-hop előadói nyertek ihletet belőle. A lemez további nagyszerű felvételein Scott-Heron a soul, a funk és a jazz elemeit is felhasználja, miközben bizonyítja, hogy énekesként is kiváló.
Ezen a héten ismét egy japán együttes kerül sorra. A Too Much alapvetően gitárközpontú kemény rockot játszik. Akad a lemezen például olyan felvétel, amelynek szövege és zenéje is a Led Zeppelin Since I've Been Loving You c. számát idézi. Kivételként ugyanakkor eljátszanak egy Dylan dalt is. .
Az év jelentős albumai közé tartozik Curtis Mayfield második szólólemeze. A nemrégiben a blogban szereplő Carole Kinghez hasonlóan már tiniként, az ötvenes évek végén a zenei pályára lépett, saját együttesének és másoknak is számos sikeres dalt írt - bár Kinghez képest teljesen eltérő stílusban. Ugyanakkor ő is 1970-től kezdett szóló karrierbe. Mayfield a Chicago-i soul legismertebb képviselője, aki ekkorra már a funk elemeit is beépítette zenéjébe, miözben különleges hangszereléseivel és merész szövegeivel is felhívta magára a figyelmet: dalaiban rendszeresen foglalkozott a társadalmi igazságtalansággal, mindazzal a sok keserű tapasztalattal, amelyet fiatal amerikai színesbőrűként meg kellett élnie.
A Little Feat bemutatkozó lemeze annak idején nem keltett nagy feltűnést, de azon nagyszerű dalokat hallhatunk, amelyek többnyire Lowell George tehetségét dicsérik. Az együttes a későbbiekben változtatott stílusán, de ehhez fogható, egyszerre nyers és kiforrott, komoly és egyben laza albumot már nem adtak ki.
A lemez talán legismertebb dala a kamionos himuszként ismertté vált Willin', amelyet később is sokszor előadtak:
A mostani együttes neve és a(z idétlen) lemezcím ellenére európai, pontosabban német. A hamburgi banda a Krautrock irányzat képviselője, zenéjükben a pszichedelikus elemeket időnként a kemény rock váltja fel, a hosszú improvizációkat pedig a szaxofon vagy a fuvola teszi izgalmasabbá.
Még mindig nem szerepelt a blogban az 1971-es év több kiemelkedő lemeze. Kétségtelenül ezek közé tartozik Carole King albuma is. Amikor az énekesnő egy évvel korábban szólókarrierbe kezdett, korántsem állt pályája elején. Már tiniként, több mint egy évtizeddel korábban kezdett dalokat írni elsősorban mások számára, ám csupán a hatvanas évek elmúltával adott ki saját neve alatt is lemezeket, amikor eljött az énekes-dalszerzők "ideje." Éppen a Tapestry hatalmas sikere jelezte a közönség változó igényeit, az előző évtized évek közösségi eszményeinek elmúlását. Ilyen értelemben is korszakmeghatározó albumról van szó, amelynek akkori népszerűségéről és máig tartó alismertségéről hosszasan lehetne értekezni. Maradjunk azonban a daloknál, melyeken az énekesnő a vágyott, a beteljesülő, a féltett vagy éppen az elmúló szerelemről énekel, miközben itt hallhatjuk az egyik legszebb dalt a barátságról.
A BBC által rögzített korabeli élő felvételek:
A lemez már említett egyik dalát szinte azonnal felvette James Taylor, akinek az előadásában az amerikai slágerlista élére került. Egy korabeli felvételen King kíséri Taylort, akivel évtizedekig barátok maradtak, több alkalommal közösen is turnéztak.
A blues három "királya" (king) közül ketten (B. B. King és Freddie King) már szerepeltek a blogban. Ezúttal Albert King kerül sorra. A hatalmas termetű zenész hangzása és stílusa is gitárosok nemzedékeire hatott, a legnagyobbak közül is sokan tartják őt egyik fő példaképüknek. 1971-es lemeze nem tartozik az ismertebbek közé. Habár a Rolling Stones egyik legismertebb dalának feldolgozásával indít, nem találhatóak rajta igazán népszerű számok. Sajátos hangja és gitárjátéka viszont itt is érvényesül.
Ugyancsak 1971-ben vonult stúdióba King John Mayall akkori együttesével. Az akkor rögzített, idővel elfelejtett anyyagot csupán 15 évvel később jelentették meg.:
Korabeli koncertfelvétel a legendás Filmore East-ből:
A Traffic elsősorban az énekes-gitáros-billentyűs Steve Winwood együtteseként vált ismertté. E lemezüket sokan dicsérik, bár számomra nem elég dinamikus és fantáziadús (ha már egyik legismertebb daluk címe a Dear Mr Fantasy). Az biztos, hogy a progresszív irányzat egyik fontos lemezéről van szó.