Minden hétre legalább egy lemez 1971-ből

Minden hétre legalább egy lemez 1971-ből

Frank Zappa (1980-81) - rendhagyó bejegyzés

2026. november 22. - László Andor

Néhány nappal ezelőtt elhunyt Tommy Mars, aki az 1970-es és 1980-as évek fordulóján Frank Zappa együttesében billentyűsként játszott. Az alkalmat kihasználva egy újabb rendhagyó bejegyzéssel szakítom meg a blog meglehetősen monoton időrendjét. Egyúttal egyik nagy kedvencemről, a közülünk éppen 33 éve eltávozott Zappáról is megemlékezem. Az alábbiakban néhány olyan koncertfelvételt láthattok, amelyeken Mars is szerepel. Olyan kiváló zenészeket láthatunk-hallhatunk itt, akik időnként elképesztően idétlenek is. 

 

Status Quo: Dog of Two Head

Az előző német együtteshez hasonlóan, a most következő angol banda hangzásának is meghatározó eleme az ikergitár. A Status Quo ezen a lemezen váltott igazi hard rockra, és ekkor jelent meg hangsúlyosan a később védjegyévé váló boogie rock is. Mindemellett bluesos és időnként folkos hatások is érvényesülnek.

Korabeli élő felvételek:

Fairport Convention: Angel Delight

A Fairport Convention az egyik kedvenc együttesem, bár elsősorban a korábbi lemezeik miatt, amikor még Sandy Denny és Richard Thompson is a zenekar tagja volt. A bogban most szereplő évre azonban mindketten távoztak. Az ekkori felállás is kitűnő folk-rockot játszott, de a zenéjükből már hiányzott az a különleges varázs, amely az 1969-ben megjelent három albumukat jellemzi. Továbbra is a műfaj élvonalába tartoztak, amit első 1971-es lemezük is bizonyít. Ezen Dave Swarbrick, Dave Mattacks, Dave Pegg és Simon NIcol hallható.

Néhány az előző évből származó élő felvétel következik, amikor Richard Thompson még a zenekar tagja volt. (Távozása után hamarosan hosszú és termékeny szólókarrierbe kezdett. Az angol gitáros-énekes legutóbbi lemeze néhány hónapja jelent meg, és a korábbi albumaihoz hasonlóan ezen is kiváló dalok hallhatók.)

Egy lassú szám után pedig egy gyors, Párizs után Philadephia. Ez a rövid videó némi bepillantást enged az akkori fesztiválok ma már oly távolinak tűnő hangulatába.

További koncertfelvételek ugyanebből az évből:

 

Emerson, Lake & Palmer: Pictures at an Exhibition

Akárcsak a Traffic, az ELP is két lemezt adott ki 1971-ben, és ők is az elsőt stúdióban, míg a másodikat koncerten rögzítették. Abban az időszakban járunk, amikor a rockzenészek már annyira komolyan vették magukat, hogy  még "komolyzenei" témákkal is kísérleteztek. Az ELP ezen a téren is az úttörők közé tartozik, ez a lemezük pedig különösen merész vállalkozásnak számított: az orosz zeneszerző, Modeszt Muszorgszkij Egy kiállítás képei című darabját dolgozták fel. A 19. századi eredeti zongoraciklus az úgynevezett "programzene" kategóriába sorolható, amelyet később Maurice Ravel hangszerelt át zenekari változattá. Ebből született meg az Emerson, Lake & Palmer harmadik nagylemeze: igazi "koncepcióalbum" (concept album), a progresszív rock műfaj egyik különleges alkotása. Ráadásként Csajkovszkij Diótörője egyik darabjának szellemes feldolgozását is elődják, amely egyébként egy korábbi feldogozás feldolgozása. A koncerten elsősorban Emerson érvényesül különféle billentyűs hangszerein, de Lake is előad egy balladát akusztikus gitáron és Palmer virtuóz dobolása is érvényesül. Akkoriban lehetséges volt, hogy ez a merész és provokatív zene, mind az angol, mind az amerikai lemezlistán az első 10 közé kerüljön.

A lemez DVD változatának néhány részletét is megtaláltam. Itt látható, mit "rendezett" a színpadon koncertjein Emerson:

Végül következzen egy rövid részlet az együttes bemutatkozó fellépéséről, amelyre a legendás Isle of Wight-i fesztiválon került sor, és ahol szintén megidézték Muszorgszkij zenéjét. Ebben a három és fél percben tényleg "mindent" kapunk: Lake hangja elcsuklik, Emerson az orgona mögött állva játszik, Palmer szólózik, ágyúkat sütnek el, később ismét felcsapnak a lángok, és tűzoltókat kérnek a színpadra... közben pedig Hendrix készül egyik utolsó színpadi szereplésére.

 

Traffic: Welcome to the Canteen

A Traffic 1971-es stúdiólemeze már szerepelt a blogban. Ugyanebben az évben egy kocertlemezt is kiadtak. A Steve Winwood nevével fémjelzett együttes meglehetősen sok felől válogatott: az első három albumukról egy-egy dal hangzott el, Dave Mason első szólólemezéről kettő, míg zárásként Spencer Davis Group által híressé tett  korai Winwood-szerzemény, a Gimme Some Lovin' is felcsendül.

Korabeli koncertfelvétel:

Booker T & The MG's: Melting Pot

Az együttes eredetileg a Memphisben működő Stax Records kiadó házi zenekaraként működött. Számos előadót kísérve nagy szerepet játszottak az ún. Southern soul hangzás kialakításában. Ugyanakkor 1962-től saját lemezeik is megjelentek. Instrumentális számaikon elsősorban Booker T. Jones orgonista és Steve Cropper gitáros vitte a prímet. Most hallható albumuk megjelenését követően feloszlottak (bár a későbbiekben még összeálltak néhány alkalommal).

Korabeli élő felvétel:

Joe Zawinul: Zawinul

Amikor megjelent Joe Zawinul első szólólemeze, már majdnem egy évtizedet játszott Cannonball Adderley, majd Miles Davis együtteseiben. Ebből a korszakból számos nagy sikerű szerzemény fűződik a nevéhez, több stílusirányzatban is komoly jártasságra tett szert. Az ausztriai születésú billentyűs a hetvenes években lépett igazán saját útjára. Mostani albumát tulajdonképpen az első Weather Report lemeznek is nevezhetjük, hiszen azon játszik Wayne Shorter és Miroslav Vitous is, miközben Herbie Hancockot is hallhatjuk. Zawinul kísérlezetései meghatározták a Weather Report, egyszersmind az ekkoriban kibontakozó jazz-rock fúziós zene irányát.

Curtis Mayfield: Live

Sosem voltam a soul rajongója, de 1971 során e műfaj több kiemelkedő képviselője is pályája csúcsán járt. Közéjük tartozik Curtis Mayfield is. Ő az Impressions frontemebreként vált ismertté, akikkel az 1950-es évek vége óta számos sikert ért el, majd saját szólókarrierbe vágott. Az előző évben kiadott bemutatkozó albumát követően ekkor egy dupla koncertlemezt jelentetett meg. Ezt hallgathatjuk most:

Korabeli koncertfelvétel:

süti beállítások módosítása