Annak idején megdöbbentem, amikor először hallottam ezt az együttest. Nem fért a fejembe, miként adhattak ki ilyen lemezeket az 1970-es évek elején Csehszlovákiában. A Collegium Musicum-ot egy felvidéki, komáromi kollégista társam révén ismertem meg akkor, amikor még nem létezett "világháló."

A lemez egy évvel az Emerson, Lake and Palmer bemutatkozása után jelent meg, engem továbbra is lenyűgöz. Négy nagyjából 20 perces dalból áll - hosszukat valószínűleg az akkori technikai lehetőségek szabták meg (egy lemezoldalra nagyjából ennyit lehetett rögzíteni). Igazi progresszív, szimfonikus rock csemegéről van szó, amelynek már az első felvételén hallunk például gyermekkórust, és a gitár is jóval nagyobb szerephez jut, mint az angol együttesnél. A harmadik szám Rimszkij-Korszakov Seherezádéjának feldolgozása, ami ugyanakkor jelent meg, amikor az ELP (szintén orosz) Muszorgszkij adaptációja az Egy kiállítás képeiből - ráadásul ahhoz hasonlóan koncerten rögzített élő felvétel.

Továbbra is csodálkozom rajta, hogyan tudtak ilyen zenét felvenni és kiadni alig három évvel a "prágai tavasz" leverése, a szovjet (és magyar) tankok bevonulása után. Bár Marián Varga szájából a cigit azért eltüntették a borítón...

Az eredeti borító