A T. Rexet hosszú időn keresztül úgy könyveltem el, mint glam-rock együttest, amelynél a külsőségek kerültek előtérbe. Riasztott rikító megjelenésük, úgy véltem, az a zenéjüket is minősíti. Miután többször meghallgattam 1971-es lemezüket, be kell ismernem, hogy tévedtem. Az Electric Warrior nem véletlenül gyakorolt akkora a hatást a következő évtized több irányzatára is. Hipnotikus ritmusok, kiváló riffek, fülbemászó dallamok, és igazi rock and rollos lazaság jellemzi. Egyszerre vannak jelen itt a színpadias pózok és az őszinte, egyszerű gesztusok, a hippik különc könnyedsége és a hard rock könyörtelen keménysége, a túlfűtött szexualitás és a pszichedelia, a blues és a folk, a rock and roll és a szimfonikus hangszerelés zokogó vonósai. Marc Bolannak még a játékos komolytalansága is jól áll (amikor természetesen a szeretett nő "arany" macskáját is kedveli).
A lemez egyik dala élőben, ahol Marc Bolan felvonultatják a glam-rock mindenféle kellékét (a korbácstól a sárga nyakfüzérig). Igazi kordokumentum.
További dalok a lemezről:
Néhány hónnappal a lemez megjelenése után rögzített londoni koncert:
Végül pedig egy kislemezen megjelent dal 1971-ből:
