A hard rock az 1970-es évek elején vált a zenei paletta meghatározó részévé. A műfaj kiválóságai közé tartozó Uriah Heep ebben az évben két kiváló lemezzel is előrukkolt. Ezek közül ezúttal a másodikat hallhatjátok. Az együttes jellegzetessége az orgona meghatározó szerepe, valamint a korban elterjedt progresszív elemek használata. A July Morning ötlettelennek tűnő lálálázásával máig sem vagyok kibékülve. Különösen úgy, hogy a következő dalban hosszas nánánázás követi.
A lemez címadó dala:
És egy másik Uriah Heep klasszikus az albumról: