A héten nehéz választás elé állítottak, ezért módosítanom kellett. Ráadásul egy nagy kedvencem kerül így sorra. A Stonest ereje teljében hallhatjuk, 1971-ben kétségtelenül az év egyik kiemelkedő lemezét adták ki, amely a slágerlisták élére is került. Náluk gitározott ekkor Mick Taylor, és közreműködött például Nicky Hopkins és Ian Stewart zongorán, Bobby Keys szaxofonon, Billy Preston orgonán. Hallhatunk itt mindent: kőkemény riffeket, lágy countryt, soult, rockot, akusztikus delta-blúz feldolgozást, saját balladákat, a fúvós kíséret mellett még zokogó vonósokat is. A provokatív borító terve Andy Warholtól származik. Az albumról nem csupán jelentősége, de rajongó voltom miatt is jóval többet kellene írnom, de a hirtelen kényszer, a borsó- meg a ribizliszedés, az egyetemi elfoglaltságok, az iskolai programok mellett most csak ennyire futotta. Ha majd valamikor kifogytam az 1971-es lemezekből, és tart még a lelkesedés, biztosan sorra kerül több Stones lemez, és a zenéjükkel kapcsolatos számos élményem. 

Minden idők egyik legjelentősebb koncert-zenekaráról van szó, ezért több korabeli felvételt is csatolok a lemez dalaival, ezek nagyrészt a legendás londoni Marquee klubban és egy texasi koncerten készültek: