1971-ben a progresszív rock kiválóságai szintén számos nagyszerű lemezt adtak ki. Az Emerson, Lake & Palmer kettőt is. Elsőként a Tarkust, amelynek közel 21 perces címadó nyitódala a műfaj csúcsteljesítményei közé tartozik. Ehhez képest a második oldalon több kevésbé komoly felvétel is hallható, de ez amúgy jellemző rájuk. A lemez a rock és a jazz mellett sokat merít a klasszikus zenéből is (egy Bach témát is felhasználnak, és Bartók hatása is jelentős), merész módon feszegeti a határokat. Az ELP mellett kevés olyan rock együttest tudnánk felsorolni, ahol nincs vagy szinte jelentéktelen a gitár, de Emerson elképesztő játéka, Lake hangja és basszusjátéka, Palmer dobolása és az eredeti, izgalmas szerzemények kimagaslóvá teszik ezt a lemezüket is. 

A lemez első részét képező szvitről rendelkezünk egy élő felvétellel is:

További élő felvételek többnyire az első, azaz előző lemezük anyagából 1970-71-ből. Ezeken Emerson játéka mellett különleges öltözékét, valamint nem mindennapi technikáját is megcsodálhatjuk