A Thin Lizzy első lemeze még egyáltalán nem emlékeztet a későbbi nagy sikerek korszakára. Nyoma sincs rajta a két szólógitárra épülő jellegzetes hard-rock hangzásnak. A trió felállás zenéjében itt még blues, folk és pszichedelikus hatások érvényesülnek. Az ír együttes albumán ugyanakkor már hallhatjuk Phil Lynott jellegzetes hangját, és a basszusgitáros dalszerzőként is itt mutatkozik be.
Ismét egy magyar együttes következik - és nem is akármilyen. A Syrius olyan jazz-rockot játszott, amelyhez hasonlóan merész progresszív és virtuóz zenét akkoriban Magyarországon senki. Ausztráliában váltak igazán ismertekké, ott is rögzítették a "nagy felállás" egyetlen lemezét, amely ezt követően jelent meg itthon is.
Szintén Ausztráliában vették fel őket videóra is:
A következő évben csatlakozott a bandához a gitáros Tátrai Tibor. Az alábbi felvételeken már ő is szerepel:
Az amerikai duó első lemezén lágyabb és keményebb dalok egyaránt találhatók. A country, folk, rock és karibi zenék egyvelegét találjuk itt, de a számok témái is igen változatosak. Az egyiket Loggins saját bátyjának írta ajándékként gyermekének születésekor, a másik egy képzeletbeli jamaikai szigetről szól, egy harmadik Milne híres regénye alapján Micimackót és Róbert Gidát szólaltatja meg. A lemez számos dala vált közismertté, dolgozták fel többen is az évek során. Mivel sajnos egyben nem találtam meg, így csak számonként hallgathatjátok meg és koncertfelvételeket sem mellékeltem.
A holland progresszív banda talán legismertebb lemeze az 1971-es. Zenéjük jellegzetessége a női énekesnő különleges hangja és a szimfonikus hatást keltő mellotron erőteljes jelenléte. Az eredetileg 34 perces lemezt a CD formában való kiadáskor még ráadásokkal is megtoldották, így néhány dalt több változatban is hallhatunk.
Korabeli élő felvételek, amelyeken láthatjuk őket, amint a lemez több dalát is előadják.
A blues három királya (King) közül a legismertebb talán B. B. King. Őt 1970-ben kérték fel egy chicagói börtönben való fellépésre. Itt rögzítették az alábbi koncertet, amelyen számos ismert dalát adja elő a valóban válogatott közönség előtt. A körülmények ellenére teljes zenekarával együtt lépett fel, így Lucille-ja mellett az őt kísérő fúvósokat is hallhatjuk.
A börtönökben való koncertezés akkoriban nem számított ritkaságnak. Johnny Cash egyik legismertebb lemezét is így vették fel. A chicagói intézményben szerzett szomorú élményei hatására B. B. King felajánlotta, hogy ingyen lép fel ezeken a helyszíneken. Élete hátralevő részében több mint 50 börtönben koncertezett és egy fogvatartottakat segítő alapítványt is létrehozott. A hírhedt New York-i SIng Sing-ben 1972-ben több előadóval együtt adott koncertjéről film is készült. Ebből láthatunk egy hosszabb részletet:
Az angol progresszív együttes lemezén a lágy, soul-t idéző balladák mellett kemény rock számok is hallhatók, miközben fuvola szólókkal fűszerezett hosszú improvizációkat hallhatunk. Mindezt az énekes különleges hangja teszi változatosabbá (időnként idegesítőbbé).
A Renaissance együttest 1969-ben az egykori Yardbirds két tagja alapította. Szimfonikus elemekkel tűzdelt progresszív rockot játszottak. Második lemezük felvételei közben az együttes felbomlott, majd a következő évtől egy teljesen új felállással működött tovább és aratott nagy sikereket. A lemez nem igazán ismert, ennek ellenére számomra mindig is kedves volt, újra és újra meghallgatva sem csalódtam benne.
Két élő felvétel az előző évekből:
Az angol gitáros-énekesnő első lemezén két saját szerzeményén kívül csupa népdal szerepel. Ráadásként élőben is láthatjátok a kiváló gitáros, Bert Jansch társaságában.
Ezúttal ismét egy különleges progresszív együttes kerül sorra. A svéd együttes kísérletező zenéjében keverednek a folk, a pszichedelikus rock vagy éppen a német Krautrock elemei. A nagyrészt instrumentális dalok hangszerelését többek között szitár, tablá, citera, doromb, mellotron, fuvola vagy éppen vonósok teszik izgalmasabbá.
A blogban nagyjából két éve csak általam jónak ítélt 1971-es lemezekről van szó, pedig még rengeteg van belőlük. Ezért mostantól sűrűbben kerülnek majd ide albumok, a szokásos időponton kívül más alkalmakkor is. Ezúttal egy amerikai együttes következik, akikről csupán pár héttel ezelőtt hallottam először. Néhány éve talán túl "nyálasnak" tartottam volna számos dalukat, de most úgy vélem, hogy ebben a blogban nekik is helyük van.
Az együttes frontemberének élő felvétele:
Egy slágerük a következő évből: