Ezúttal valamivel nyersebb zenét választottam. Az 1965-ben megjelent lemez nem csupán az énekes-szájharmonikás Junior Wells, hanem egyben a gitáros Buddy Guy bemutatkozó albuma is, amelyet még számos közös felvétel követ majd. A 2-4 perces dalok magukon viselik a kor lenyomatát, ugyanakkor sikeresen ragadják meg a chicagói blues füstös klubokban kialakult hangzását. A dalok egy része klasszikus, de számos saját szerzeményt is hallhatunk, amelyek a műfajnak megfelelően nagyrészt a férfi-nő viszonyt tárgyalják - az előbbi szempontjából, és meglehetősen szókimondóan. Az egyetlen fehér szerzők által jegyzett dal ugyancsak egy blúz, a több mint 250 előadó által játszott Hound Dog (legismertebb változata Elvis Presley nevéhez fűződik). Wells és Guy évtizedekig adtak még ki lemezeket, de bemutatkozó albumuk frissességét nem tudták felülmúlni.
Egy későbbi közös koncert, amelynek második felében Muddy Waters is előadja néhány klasszikusát:
