Az 1970-es évek eleje a progresszív zene aranykora volt Európában. Mostani előadónk is ehhez a műfajhoz sorolható, de még számos hasonlóságot lehet felfedezni a múlt heti választottammal: itt is a billentyűsök vannak előtérben (bár valamivel nagyobb szerep jut a gitárnak), dzsesszes elemeket tartalmaz, a szövege sajátosan angol. A Cressida második (egyben utolsó) lemeze időnként melankolikus hangulatú, általában a vonósok sem zavaróak, felbukkannak fúvósok, és még fuvolaszólót is hallhatunk rajta.