Erre a hétre egy angol együttest választottam a számtalan hamar elfelejtett kiváló progresszív banda közül. Bár billentyűsöket nem hallhatunk rajta, a lemez így is igen változatos, a többféle fúvós hangszer (szaxofon, fuvola, klarinét) mellett a különleges ének, az elektromos és klasszikus gitár, valamint még egy rövid dobszóló is kellően változatossá és izgalmassá teszi a hangzást. A kemény hard-rockot megidéző részek mellett akusztikus dalokat is tartalmaz, egy ízben pedig vonósok tűnnek fel a háttérben. A  folk és jazz elemek mellett időnként fülbemászó melódiákban van részünk, és még egy ötvenes évekből származó amerikai klasszikus pszichedelikus hatásokat felvonultató átdolgozása is belefér.