A Kinks-nek ezt a lemezét hallottam elsőként a korábban már említett Florian Pittişnek köszönhetően. Előző albumaikat jóval később tudtam megszerezni. Akárcsak a legtöbb hasonló esetben, egészen másként hallgatom, mint a többit, a legrégebben ismert zenék sokkal jobban "rögzültek", sokkal ismerősebbek, máig különlegesek. A Muswell Hillbillies amúgyis valamennyire eltér az együttes előző lemezeitől. Az 1960-as évek derekén, a "brit invázió" idején a sikeresebbnél sikeresebb angol együttesek elárasztották az Egyesült Államokat - őket ekkor nemes egyszerűséggel kitiltották onnan. A szabadság hazájaként, meg a szabadkereskedelem híveként számon tartott ország nem először nyúlt protekcionista módszerekhez, hogy védje saját piacát - és ez bizony a rockzenére is hatással volt. Ezt követően a Kinks a kezdeti kemény stílusán finomítva kifejezetten "angolos" zenét játszott, lemezek egész során énekelték meg a brit életformát, történelmet. 1971-ben aztán tengerentúli témákhoz nyúltak, és sikerült úgy beépíteniük zenéjükbe a jellegzetesen amerikai countrys elemeket, hogy ugyanakkor megőrizték annak sajátosan brit jellegét. A szövegek is izgalmasak: ha csupán az első két dalt idézzük fel, azokban például a 20. század elgépiesedett, elidegenedett világáról, a szkizofréniáról meg a paranoiáról is énekelnek. You keep all your smart modern writers/ Give me William Shakespeare