Ezen a héten újabb különleges lemez kerül sorra. Talán progresszív-pszichedelikus folknak címkézhetnénk. Roy Harper egyedül gitározik és énekel rajta. Egyetlen dalban segíti ki a szintén akusztikus gitáron játszó Jimmy Page, ám a hangzást a szimfonikus hangszerelés teszi még különlegesebbé. A lemez címe a léprigóra utal, ami esős, szeles időben is dalol, akárcsak az énekes, aki akkor sem hallgat el, amikor nehéz idők járnak. Az album csupán négy számot tartalmaz, amelyek mindegyike legalább 7 perces, és meglehetősen elgondolkodtató szöveggel bír.
Az alábbi összeállításban Harper négy dalt ad elő 1972 őszén. Köztük az első Bob Dylantől származik, bár Harper népdalként hivatkozik rá.
Végül pedig egy még hosszabb 1969-es koncertfelvétel:
