A magyar előadókat sohasem kedveltem igazán. Először gyerekkoromban a vonaton hallottam magyar rockzenét. Akkoriban megesett, hogy vasárnap kirándulásról vagy a nagyszüleimtől hazafele tartva zötyögtünk a Maros mentén, és a velünk utazó fiatalok gitárkísérettel adták elő az éppen népszerű dalokat. Az LGT-től valószínűleg akkor hallottam először valamelyik későbbi slágerüket (mint a Miénk itt a tér, a Neked írom a dalt vagy a Ringasd el magad). Az első lemezükön ugyanis nincs ilyen, akkoriban még meglehetősen kemény, progresszív zenét játszottak. Már megalakulásukkor valódi magyar "supergoup" -nak számítottak, a korszak legkiválóbb hazai zenészei álltak össze: Presser Gábor és Laux József az Omegából, Barta Tamás a Hungáriából és Frenreisz Károly a Metróból. "Ötödik" tagjuk, Laux felesége, Adamis Anna írta a szöveget. A zenét elsősorban Presser virtuóz orgonajátéka és Barta kiváló gitározása határozza meg. Sok-sok év után el kell ismernem, hogy ez a lemez valóban figyelemreméltó, komoly teljesítmény. Hallgassátok!

Abból az évből egyetlen felvételt találtam, amelyen az első kislemezükön szereplő dalt adják elő. Ez az együttes létrejöttének körülményeire is utal (hiszen Presser és Laux a korszak legsikeresebb magyar együtteséből, az Omegából váltak ki). A dal további érdekessége, hogy azon Frenreisz kétféle szaxofonon játszik.