Az 1971-es év talán legsikeresebb lemeze rögtön januárban jelent meg, valamivel több mint három hónappal Joplin halála után. Népszerűségét jelentős részben ennek köszönhette és valóban nehéz megfeledkezni a tragikus körülményekről, miközben például a My Baby c. dalban az énekesnőtől azt halljuk, hogy minden rendben lesz. Tudjuk, hogy A Woman Left Lonely felvétele után néhány nappal Joplin magányosan fejezte be életét egy szállodai szobában. A lemez záró felvétele, a Get It While You Can pedig az ő előadásában valóságos hippi himnusszá, egyfajta végrendeletté válik a szeretet/ szerelem erejéről: a gyertyát két végéről égető Joplin arra hív fel, hogy mindig éljünk a kínálkozó lehetőséggel. A halála előtti napon felvett tréfás Mercedes Benz az anyagiakat hajszoló fogyasztói társadalmat figurázza ki; ezt kivételes módon hangszeres kíséret nélkül vettek fel. Hallható a lemezen a Buried Alive in the Blues is, amelynek címe mintha Joplin sorsát foglalná össze. Szövegét már nem volt alkalma felénekelni, de instrumentális részét még hallhatta, így a lemezen maradt. Ezen a korábban is meghatározó blues és soul mellett már country hatások is megjelennek. Ám a különböző szerzőktől származó dalokat mind sajátos, szenvedélyes stílusában adta elő. Ezek közül a legismertebb a Me and Bobby McGee, amely egyébként egy többek által elénekelt kitűnő country dal, ám Joplin elsöprő erejű előadásában egészen más értelmet nyer. Annak idején egyik osztálytársam a refrén szövegét írta a ballagási meghívójára (Freedom is just another word for nothing left to loose). Még rengeteget tudnék mesélni arról, mennyire sokat jelentett számomra Joplin zenéje, mennyit és milyen hangulatban hallgattam. Vagy akár arról a korszakról, melynek végét négy kiváló zenész egyformán  tragikus és váratlan halála jelezte (Joplin alig két héttel Jimi Hendrix után hunyt el kísértetiesen hasonló körülmények közt. Az előző évben Brian Jones, majd a következőben Jim Morrison távozott ugyancsak 27 évesen az élők sorából). De inkább hadd szóljon a zene:

Néhány élő felvétel a lemez dalaival:

Joplin többször volt a Dick Cavett show vendége. Az alábbiakban néhány beszélgetésükbe is bepillanthatunk azokból az időkből, amikor a műsorvezető adott tüzet vendégének. Egyébként ezek az interjúk nem csupán a jópofáskodásról, az üres fecsegésről szólnak, komoly kérdésekre is kitérnek benne.