A Pink Floyd egykori tagjának keretes szerkezetű szólólemeze: egy első világháborús veterán megrázó vallomása indítja és zárja. A "koncepcióalbum" (concept album) alapötlete szerint egy majom véletlenszerűen kapcsolgat egy televízió csatornái közt, ami lehetőséget nyújt Watersnek különféle társadalmi-politikai kérdések tárgyalására. Sok témája máig időszerű. Egyszerre szól például a háború szörnyűségéről, a fogyasztói társadalom embertelenségéről, a bolygó tönkretételéről, a televízió (ma inkább mobiltelefon) elidegenítő hatásáról, a társadalom "infantilizálódásáról", a hatalomnak, a tömegmédiának, az erőszaknak való kiszolgáltatottságunkról, a globalizáció "csodáiról", a képernyőt bámuló ember passzivitásáról. Ezek mellett konkrét történelmi eseményekről (első világháború, a Líbia elleni 1986-os amerikai légitámadás, az 1989-es pekingi Tienanmen téri vérengzés, az 1991-es iraki háború) is megemlékezik, miközben saját második világháborúban elvesztett apját is siratja. Akad olyan felvétel, ahol egy híres amerikai sportriporter a háborút kosárlabda-mérkőzésként közvetíti. Waters saját korábbi dalaira vagy tv-s reklámokra hivatkozik, számos további popkulturális utalás is található benne. 

A közreműködő zenészek között találjuk például Jeff Becket is, akinek sajátos stílusa sokat hozzátesz a  hangzáshoz. Waters rengeteg különleges hangot, effektust használt, így például HAL 9000 "haldokló" monológját Stanley Kubrick 2001- Ürodüsszeia című filmjéből (bár ez végül csak a lemez 2015-ös változatára kerülhetett fel).

A lemezhez régi emlékek is fűznek az 1990-es évek közepéről a Márton Áron Kollégiumból, ahol talán egy nagybányai diák ajánlotta a lemezt.

A szöveg és a zene igényessége, az üzenet komolysága számomra az alapvető lemezek közé helyezi.

Következő alkalomra igyekszem kevésbé sötét témájú darabot választani.