Tom Waits több évtizedes pályája során utánozhatatlan, eredeti lemezek sorát adta ki. Sikerei csúcsán jelentették meg két lemezen korai demó felvételeit. Emlékszem meglepetésemre, amikor először hallottam ezeket, hiszen  törékeny, erőtlennek tűnő hangja alig hasonlít az általam addig megszokotthoz, a dalok is sokkal egyszerűbbek, Waits többnyire egyedül adta elő őket saját magát kísérve gitáron vagy zongorán. Részben érthető, hogy ilyen sokáig porosodtak ezek a nyers változatok, amelyek közül számosat később áthangszereltek, újra felvettek, és megjelentettek az 1970-es évek közepén kiadott "rendes" lemezeken. Ugyanakkor a csupán 22 éves follkénekes már akkor kitűnő dalokat írt. A napokban többet is dúdolgatok magamban, nem bírom kiverni őket a fejemből. A későbbiekben sokat változott zenéje és hangja is, ám sajátos stílusának jó néhány eleme már itt megjelenik pl. a b. b. balladák, a fanyar humor, a blues, jazz, country hatások, a férfi-nő viszony gyötrelmeiről, szépségeiről szóló szövegek vagy féktelen mesélőkedve.

Egy 1976-os koncertfelvételen láthatjuk, hogyan változott időközben zenéje, hangja, és miféle színpadi karaktert alakított ki addigra magának.