Korábban szerepelt a blogban a Taste. A rövid életű együttes felbomlása után a még mindig csupán 23 éves Rory Gallagher hosszú szólókarrierbe kezdett. 1971-ben rögtön két lemezzel rukkolt elő (a másodikra majd a későbbiekben kerül sort). Az ír énekes-gitáros itt kizárólag saját szerzeményeit játssza, köztük kevesebb a blúz, viszont mandolinon, szájharmonikán, sőt még szaxofonon is hallhatjuk őt. Nagyon régóta ismerem ezt a lemezt,  szerintem elejétől végéig kiváló, kedvenc dalom két annyira különböző, de egyaránt nagyszerű szólója miatt a Hands up.

A gitáros folyamatosan turnézott, rengeteg koncertet adott, amelyeket szerencsére sok felvételen örökítettek meg. Az alábbiakban egy 1971-72-ből származó összeállítást láthattok. Az itteni dalokban még szabadabban, szertelenebbül, sziporkázóbban, szenvedélyesebben szólózhat, és jóval több blúzt játszik - köztük néhány feldolgozást is.