A Focus azok közé az együttesek közé tartozik, amelyekről elsőként a már említett rádióműsorban hallottam. Ott érdekes módon az első lemezüket mutatta be Pittiş, miközben a későbbiek jóval ismertebbek és sikeresebbek voltak. 1971-ben második albumukat jelentették meg. Ennek nyitódalával a holland banda új szintre emelte a zenei lazaságot. A Hocus Pocus kemény gitár riffel indít, majd egymást váltják a rövid gitár-, fuvola- és dobszólók, valamint az énekes orgona vagy harmónium által kísért alpesi jódlizása, az Apalache hegységből származó eefing technikával előadott éneke, scat improvizációja vagy füttye... Hallani kell ahhoz, hogy elhiggyük... A páratlan, semmihez sem fogható szám néhány évvel később még a slágerlistákat is megjárta. A következő felvételen már lebegő mellotron kísérettel játszik akusztikus gitáron a kiváló Jan Akkerman... A progresszív lemezen a rock mellett klasszikus zenei és jazz hatások is feltűnnek. A teljes második oldalt egyetlen 22 perces dal foglalja el, amit egy 16-17. században élt olasz zeneszerző operája ihletett, és a legkülönbözőbb hangulatokat idézi meg. Remélem, a ti tetszéseteket is elnyeri a lemez.
Egy élő felvételekből készült válogatás, ahol a lemez több dalát is előadják:
