Az 1971-es év egy újabb kiemelkedő lemezéhez érkeztünk, amely máig szerepel a különféle "minden idők legjobb rockalbumai" listán. A blogban már szerepelt Faces a rengeteg koncert mellett ebben az évben tulajdonképpen három albumot is kiadott: kettőt a saját nevük alatt, egyet pedig énekesük szólólemezeként. Ezen a rock, folk, blues, soul, country, sőt gospel különleges egyvelegével szolgálnak. A számos feldolgozás között felbukkan például az a That's All Right, amit annak idején mi is játszottunk. A hangszerek közt mandolint és hegedűt is hallhatunk, a háttérvokálba pedig a Stewarthoz hasonlóan skót Maggie Bell, a blogban már szerepelt Stone the Crows énekesnője is besegít.

A legnagyobb sikert ugyanakkor Rod Stewart egyik saját szerzemény aratta: a Maggie May az óceán mindkét partján a slágerlisták élére került. Pedig a dal a fiatal énekes és egy nála jóval korosabb hölgy szerelméről szól meglehetősen kendőzetlenül. Stewart világsztárrá vált. Így ez az év egyben a Faces végének a kezdete is - frontemberének sikerei nyomán az együttes tagjait összefűző kötelékek meglazultak, néhány év múlva feloszlottak. Ezen a felvételen a Faces tagjait is láthatjuk:

Az alábbi koncertfelvétel meglehetősen rossz minőségű, ugyanakkor valamennyire visszaadja a Faces különleges koncertjeinek hangulatát, lazaságukat.