A Canterbury-hez köthető progresszív irányzat legismertebb együttese nevét William Burroughs regényének címéből kapta. Az évek során számos tagcserére került sor, az így távozottak további együtteseket hoztak létre, mások szólólemezeket adtak ki, kiterjedt "családfát" lehetne összeállítani belőlük - különösen ha feltüntetnék a blog-ban korábban már szerepelt Caravan tagjait is (akikkel korábban közösen is játszottak). A Soft Machine negyedik lemeze nem könnyű hallgatnivaló, mondhatni meglehetősen elvont, jazz-es hangzású, amit az ének és a gitár hiánya, valamint a sok fúvós jelenléte is erősít.
Korabeli koncertfelvételek:
