Ezúttal ismét egy német progresszív együttes következik. A rövid életű Rufus Zuphall második és egyben utolsó (korabeli) lemezén a "szokásos" hangszereken túl figyelemreméltó a fuvola és a mellotron jelenléte - meg az érdekes ízlésről (vagy inkább csak provokációról) tanúskodó borító (amelynek másik oldala nem kevésbé különleges).
Egyetlen korabeli felvételt találtam róluk:
